2016. 03. 24.

Kritika – Maffia

ÍRÓ: Jacey Alloray

1. Első benyomás
  Megnyitom a blogot, és a fejléc első ránézésre igényes, mármint, érted, nem egy összehányt, retinaégető fos, hanem kellemes látvány. Ettől a design sem üt el, így alapjában véve nem rettenek el már az első pillanatban, remélem, később sem fogok. Ami megbomlasztja ezt az alapvetően jó összhatást az egyrészt a sorkizártság hiánya, ami engem különösen zavar, mert, nem tudom, nekem kényelmetlen így olvasni, és elvből csak olyan blogot kezdek el, ahol ez megvan, hiszen, ha valaki ismeri ezt a lehetőséget, akkor már biztos, nem kezdő, nem?, másrészt a giccses betűtípus, amit még a bejegyzésekben is használsz.
   Ezenkívül rögtön kiszúrtam a random bejelentkezéseket, ahogy végigpörgettem a blogot, felesleges, senkit nem érdekel egy poszt az askodról, inkább említsd meg egy bejegyzés elején, hogy amúgy csináltál ilyet, de teljesen felesleges ezt külön kiírni.
  Ugyanakkor pozitív a látható népszerűséged – több, mint száz feliratkozó kiemelkedő, de nem annyira brutálsok, hogy fennálljon annak az esélye, hogy a semmit nem érő munkát kapták fel –, illetve a cím nagyon tetszik. Egyrészt utal a szerelmi szálra, ami nyilván meglesz benne, de van egy hátsó jelentése is, ami az egyik főszereplő skizofréniájára, azaz bolondságára utal. Na, nekem ez tökre bejön.
10/8
Nos, nem rossz ez, de van néhány olyan apróság, ami nem szimpatikus.

2. Design
  A fejléced nem tetszik, szerintem az előző ezerszer szebb volt, pedig az sem volt egy díjnyertes. A lány valahogy olyan, mintha köze sem lenne a háttérhez, nem olvad bele eléggé, tök nagy a kontraszt, és ez nekem nem tetszik. A kék virágokkal nincs baj, viszont azok a fura, fekete minták belelógnak szegény csajsziba. Ezenkívül az a bajom, hogy az égvilágon semmit nem mond el a történetről, semmire nem lehet belőle következtetni. Például odatehetted volna a diliházat a háttérbe, esetleg festékes akármit vagy fényképezőgépet vagy egyszerűen bármi történetre jellemzőt, ami izgalmas találgatást indít el a látogatóban, hogy vajon milyen szerepe lesz az adott dolognak.
   A háttér lilás, amit nem értek, mert a fejlécen inkább a kék található meg. Nem mondom, hogy rossz ez, csak furcsa, mert kicsit kontrasztos, és kékkel talán jobb lenne...
   Neked is azt javaslom, hogy inkább helyezd el egy külön modulban a fülszöveget, mert könnyebb az olvasóknak, ha nem kell keresni, és rögtön a pofájukba nyomod. Az erre létrehozott oldalon nagyon idegesítő a sok kép, azt gondolom, hogy íróként csupán szavak állnak a rendelkezésedre, és a segítségükkel kell megidézned a történet hangulatát. A szereplőkről és a történetről modulban van néhány hiba, kihagyott pontok, váltakozik a sorkizárt a simán balra zárttal, ráadásul a betűtípus is átvarázsolódott a már ismert giccsparádéra, ami összecsapott munkára utal. Másrészt... hogyha te is tudod, hogy a történet hibázik néhány helyen, akkor rajta, hajrá, változtass! Egy blognak pont az a lényege, hogy alkotás közben látjuk a sztorit, így minden változtatást meg kell élnie az olvasónak. És ne halogass, kérlek, mert, ha többen is felhívják ugyanarra a figyelmed, akkor itt az ideje hallgatni rájuk, ne várj addig, amíg befejezed, hiszen, hogyha folyamatosan javítasz, neked is könnyeb, mint ha mindent elhalasztasz (amúgy ezzel a kírással elvetted a kedvem a kritikaírástól, mert ha úgyis azzal védekezel, hogy "tudom, hogy nem jó, de lusta vagyok változtatni", annak semmi értelme, értem, hogy ez csak egy blog, de attól még törekedhetsz a tökéletesre, pláne, ha folyamatosan felhívják a hibákra a figyelmed). A skizofréniáról menüpont pedig... nagyon nevetek, überigénytelen – még a fehér háttér is ottmaradt... Gyanítom, hogy kimásoltad az első útbakerülő oldalról, ami nem jó, mert senki nem fogja elolvasni a szakdumát, így hát nem fognak kellő ismeretekkel rendelkezni ezt illetően. Javaslom, hogy inkább fogal,azd meg két-három bekezdésben a lényeget, majd tegyél ki egy linket az érdeklődőbbeknek. A rólam menüpont sem az igazi, nagyjából annyit tudtunk meg belőle, mint a blogger profilodon látható bemutatkozásból, azaz semmi lényegeset, vagy szedd össze minden önismeretedet és írj valami átfogóbb jellemzést, vagy hagyd a fenébe. A "te jelenleg x. alkalommal jársz itt" modult hanyagolnám, mert semmi értelme. A fejezetek megoldása tetszik, de a chatet hiányolom.
  A betűk olvashatóak, és szépek, bár a fejlécszavazós bejegyzésé például túl nagy, és ezt a díszes betűtípust, ami például az infók modulban van, hagynám, teljesen felesleges, a fejezetek feliratot pedig egységesíteném a többi modulcímmel.
10/5
Első ránézésre nem rossz, de jobban megnézve, kissé igénytelen, sok a modulokban és oldalakban a helyesírási hiba, stb., és lehetne ez kisebb alakításokkal ezerszer jobb is.

3. Alex
  A fülszöveg: Nekem kicsit homályos. Oké, Alex elmegy egy elmegyógyintézetbe, de... miért elhagyatott? Mert nekem erről, és az alatta lévő képről nem egy lakott elmegyógyintézet jut eszembe, hanem egy horrorisztikus ház (oké, erre később magyarázatot adsz, csak nekem elsőre nem esett le, hogy az intézet már nem lakott). Nem gondolnám, hogy ez a megfelelő szóhasználat, bár nem tudom, mit akarsz kihozni a sztoriból, lehet akár ilyen misztikus beütése is. Amúgy nem tudom, közel érzem magamhoz a skizofréniát, és foglalkoztat a téma, de nem fogtál meg. Mert egyrészt nem hinném, hogy egy fotósorozathoz két hónapig egymással kell élniük, pláne, ha a környéken maradnak... És mégis ki az a srác, aki ezt csak úgy felajánlja? És az elmegyógyintézetben ezt megengedik? Na, mindegy. Viszont sikítva kérlek, töröld az utolsó mondatot, szörnyen erőltetett, és tartalmilag semmit nem tesz hozzá a korábban elhangzottakhoz... A gyilkosos dolog viszont egész érdekes.
   1. fejezet: Rosszra számítottam, konkrétan azt vártam, hogy akadozva fogom végigolvasni, és nem fogom élvezni. Nos, nem. Nagyon tetszett. Az eleje pont eléggé kifejtett volt, nem maradt bennem hiányérzet, de nem is éreztem azt, hogy fú, annyira untatnak a részletek. Ezek után ellátogattunk az intézetbe,jól adtad át az ottani hangulatot, és Lorena kiakadását, ráadásul csodálatos volt, ahogy a fotós kezelte az egészet. Szóval ez így nagyon rendben van, igényes, kidolgozott.
 10/7 
A fülszöveg sürgős átírását javaslom, a fejezet viszont lenyűgözött.  

4. Fejezetek (spoiler zóna!)
  2. fejezet: Hú. Feladtad nekem a leckét ezzel az Alexszel. Abszolút nem tudok kiigazodni rajta, és gyanítom, hogy azért, mert nem lehet. Mármint... ebben a fejezetben teljesen máshogy viselkedett, mint az előzőben, és a kettő számomra nem egyeztethető össze. Az elsőben egy kedves, megértő fiúnak bizonyult, ezt bizonyította a bánásmódja Lorenával, végtelenül türelmes és figyelmes volt vele, nem rontott neki, nem ijedt meg tőle, sőt, még őrültnek sem gondolta. Viszont most teljesen más volt, kicsit tartózkodó, merev és flegma is, nagyon adta a lazacsávót azzal, hogy máris összefeküdt ezzel a Hollyval. Oké, nincs ezzel baj, mert tényleg gyakori az ilyen ember, de ez a bulis csávó számomra nem fér össze a fotózásért rajongó, megértő sráccal. Ezenkívül a cselekmény teljesen oké volt – különösen láttam magam előtt a szanatóriumi jeleneteket, illetve azt, ahogy a pasi megtámadja Alexet, remélem, ez a szál is tovább fog alakulni –, bár soknak találtam benne a felesleges részt, csupán szócséplés volt, például az anya telefonhívása, vagy Drew-nak és újdonsült barátnőjének szerepe.
   3. fejezet: Kicsit kifogásolom, hogy Lorena csak úgy paprikaspray-t kapott, mármint, érted, simán használhatja, és amíg Alex szenved, elszaladhat, és ki tudja, hol és milyen állapotban találnának rá. Azt el tudom képzelni, hogy esetleg egy lejártat adnak neki, ami biztonságérzetet szolgáltat, de ezt mindenképpen közölni kellett volna Alexszel, mert így feleslegesen sokkolta a tudat, hogy a lánynak "fegyvere" van. Tudom, apróság, de az ilyen kis bakik nagyon idegesítőek tudnak lenni. Ezenkívül a rész tetszett, Lorena viselkedése nagyon érdekes, egyre kíváncsibb vagyok rá, a múltjára, az érzéseire, stb. A festős jelenet hihetetlenül édes volt, és ráadásul nem elcsépelt az ilyesfajta esemény.
  4. fejezet: Hú... Lorena habitusa annyira... nem mondom, hogy szimpatikus, mert nem, de van benne valami érdekfeszítő. Minden egyes lépése érdekel, minden egyes megszólalása előtt görcsöl a gyomrom, hogy vajon mit fog mondani, és ez nagyon jó, nagyon tetszik. Ugyanakkor kissé furcsállom, hogy Alex ennyire felelőtlenül veszi a dolgot, mármint, hogy csak úgy kihozná az intézetből. Már azt is furcsálltam, hogy azt megengedték, hogy Alex elvigye egyszer a régi épületbe, de oké, ettől legalább lenyugodott, viszont... ilyen hangulatingadozásokkal egy hozzá nem értő személynek tilos lenne "odaadni", mert ez simán lehet ön- és közveszélyes. Viszont hú, azzal a gyilkossági hírrel felcsigáztál az elején. És Holly... hát, nem hinném, hogy Alexnek helyes döntés odavinnie mellé Lorenát is, másrészt meg kissé aggaszt a nő jelenléte, idegesítő, csak néhány egyéjszakás kalandot szolgálaltat Alexnek, márpedig... ahh...
  5. fejezet: Egyszerűen nem értem, hogy engedhették el Lorenát Alexszel... Kifejtettem már, hogy miért is felelősségtelen és irreális, azt hittem, tudsz olyan érveket mondani, amik megváltoztatják a véleményem, de nem, Alex konkrétan semmit nem mondott, csak annyit, hogy elvinné... Ezenkívül a rész holt unalmas volt, tele volt üres fecsegéssel, ami sem Alexék kapcsolatát, sem a történetet nem lendítette előre. Oké, tudom, hogy kellenek ilyen átvezető részek, de minimum háromszor írtad le, hogy Alex csokit vásárolt, ami felesleges szócséplés. A Bohóc-szál viszont még mindig nagyon izgalmas, érdekes dolgok derültek ki róla, beleborzongtam olvasás közben.
   6. fejezet: Öhhh... Az elején komolyan azt hittem, hogy Alex csak álmodja, hogy rátámad Bohócra, szerintem ilyet épelméjű ember nem csinál. Mármint, hogyha épp friss az idegesség, akkor elképzelhető, ha lobbanékony személyről beszélünk, de így... Számomra totál oda nem illő volt Alex támadása, mert azért kialudhatta már azt, hogy a pszichopata őrült megijesztette Lorenát. Harrison reakciója pedig megint nem normális, hogyha bárki is rátámadna az egyik veszélyes betegre a valóságban, azt szerintem nem engednék el ilyen lazán. Viszont Lorena történet szívbe markoló... A fejezet másik fele... nem is tudom... cuki volt a pulcsis jelenet, de megint túl sokáig húztad az egész fagyizást, túl sokszor írtad le a felesleges megszólalásokat. Mármint oké, az ilyen részek is tudnak cukik lenni valami nagyon lendületes stílussal, beszólásokkal, szép képekkel, de így nem...
 7. fejezet: Ez most nem volt rossz, sőt tetszett. A fotózás aranyos volt, a vége pedig izgalmas. Mármint nem úgy izgalmas, mint egy akciófilm, de meglepő volt Holly érkezése, és drámai Lorena menekülése. Most még szócséplőnek se éreztem.
  8. fejezet: Hű, egyre jobb vagy, ez is nagyon élvezetes fejezet lett, kényszert éreztem, hogy bezárjam a worddoksit, de hát muszáj volt jegyzetelgetnem. Számomra teljesen érthető Lorena viselkedése, vagyis nem azért, mert én is skizofrén vagyok, de még így, Alex szemszögén keresztül is értem, miért borul ki időnként. Alex hekyzete is teljesen átérezhető számomra, kicsit most olyan reményvesztett, őszintén szurkolok, hogy ez változzon.
  9. fejezet: Úgy érzem, egyre jobban belerázódsz az írásba, és egyre jobb fejezeteket írsz, és egyre cukibb a mi kis párosunk. Kicsit idegesítenek Alex perverz beszólásai, de Lorena mindig nagyon aranyosan reagál, mire Alex is tök cuki lesz, és ahh. Hát ez a rész is ilyen aranyos volt, de azt gondolom, hogy nem haladtunk semerre már egy ideje, sem a fotózás nem lendült előre, sem a kapcsolatuk. Ráadásul egész álló nap semmit nem csinálnak, erre pedig könnyen rá lehet (és rá tudok) unni. Talán te is látod, hogy a cuki párbeszédekkel nem kötheted le örökké bárkinek is a figyelmét, remélem, hamarosan lépsz valamit – vagy a gyilkosos szál, vagy Drew és Alex kapcsolata, vagy a fotózás, vagy Lorena betegsége, vagy bármi.
   10. fejezet: VÁÁÁÁÁ. Hú. Mindig, mielőtt elolvasom a fejezet belenézek a kommentekbe, és már nagyon felspanoltam magam, hogy hú, vajon miért akadtak ki ennyire az olvasók. És fúú, nagyon izgalmas, annyira örülök, hogy nem kell várnom csak pár percet, amíg leírom a véleményem. Ez eddig a kedvenc részem, már az elején is totál feszült voltam, a közepe megindított, nagyon megérintő volt Lorena kitárulkozása, a vége pedig megfagyasztotta a véremet. Nagyon remélem, hogy ezek után fog is történni valami, nem csak lazán elsétálnak. Szóval, Jacey, gratulálok, ez már valami!
   11. fejezet: Wow. Kezdem a negatívval, oké? Számomra kicsit irreális volt, hogy Alex egy vassal ütlegelte teljes erőből a csávó nyakát, aki meg se érezte, mert azért Alex is elég jó erőben van, a pasas meg nem lehet terminátor. Meg aztán szerintem első dolga lett volna Alexnek hívni a rendőrséget, az elején még megvolt a telefonja, amit elő is készített, oké, hogy menekülnie kellett, de például az elején eltorlaszoltak egy ajtót, és lett volna idő folytott hangon telefonálni. Ezenkívül viszont hű meg hú. Lorena cselekedete nagyon szép, ráadásul meg is érintette Alexet, haladás! Nagyon izgalmas volt, és hú, remélem, többet is fogunk hallani a csávóról.  
   12. fejezet: Hű, lehet, hogy csak azért, mert valami nyálas szám dübörög a háttérben, de nekem nagyon átjött a rész hangulata. Nagyon romantikus volt, mármint olyan Alexesen és Lorenásan romantikus. Tetszik Alex egyenes szókimondósága, ahogy nagyon direkt módon célozgat bizonyos dolgokra, és hogy mindig rákérdez Lorena érzéseire vele kapcsolatban. Szóval ja, ez tetszett. Viszont a tavas részből többet is kihozhattál volna, az így kifejezetten semmilyennek tűnt, mondjuk, kíváncsi lettem volna rá, Lorena hol tanult meg úszni. Mármint olyan családi háttere van, ami szerintem nem igazán adta meg neki ezt a lehetőséget. És azt gondolom, hogyha Alex amúgy is ilyen őszinte, olykor pedig tapintatlan, akkor rákérdezhetett volna. És amúgy is érdekesebb téma lett volna, mint az, hogy Lore hercegnő akart lenni... 
  13. fejezet: Vannak olyan mozzanatok a történetben, amit nem értek, és szerintem semmi jelentősége nincs. Például a fejezet elején ez az anya-fia jelenet. Már ott rossz volt, hogy "beszélnünk kell", nem hinném, hogy bármelyik anya is ennyire direkt módon akarna lelkizni a fiával arról, ki tetszik neki, inkább csak szóba hozná mosogatás közben vagy valami. És azt gondolom, hogy ezt a kapcsolatot nem ilyen erőltetett, mesterkélt jelenetekkel kéne megteremteni, hanem az anyának szervesen jelen kéne lennie ezekben a jelenetekben, hiszen az ő házában játszódnak. Amúgy imádom Lore-t, és azt, ahogy hazudik magának, bár ez az alvásos dolog szintén nagyon természetellenes.  
  14. fejezet: Nekem ez kicsit furcsa volt, mármint ez a "tömegverekedés". Azt gondolom, az orvosoknak – legalább néhányuknak – sokkal nagyobb drámát kellett volna csapniuk, hiszen Alex szembement az ő szakvéleményükkel, ráadásul felpofozott egy ápolót. Azt gondolom, hogy nincs ennyi szakember, akik mind szájtátva nézték volna végig ezt a jelenetet... Irreális. Ezen kívül természetesen nagyon cuki volt, ahogy kiállt a lányért, a tüskés hasonlat pedig nagyon szép, és nemigen lehetne ennél találóbbat keresni, csak azt gondolom, a dokik nem hagyhatták volna ezt az egészet szó nélkül.  
   15. fejezet: Hú... Igazság szerint én úgy érzem, Alex már a tüskés metaforával kifejtette az érzéseit, szóval nem is értettem, miért megy Hollyhoz több ízben is. Na, mindegy. Amúgy a fejezet nagy része totál értelmetlen volt, nem hozott gyökeres változást Alexék kirúgása, ráadásul még csak nem is kezelték helyesen az információt, tajtékozniuk kellett volna, és legalább erőfeszítéseket tenni, hogy új állást találjanak, mert az élet nem játék és mese, hanem fizetni kell érte, és azt gondolom, hogy ezt két önálló férfinak tudnia kéne. Kíváncsi vagyok, Lorena érzéseire, és hogy mi történt akkor a fürdőszobában. De a vége... hát frenetikus – Lorena rajza nagyon aranyos, és az, hogy beült Alex ölébe, meg a féltékenykedése. Fú, hát lenyűgöztél, ez tényleg szép volt.  
  16. fejezet: Ezzel a résszel is úgy érzem, mint sok másikkal, hogy semmi nem történt. Oké, Alex rákérdezett, hogy legyenek-e együtt, és tök cuki, hogy már teljesen bevallotta magának, hogy szerelmes, meg ilyesmi, de amúgy ez a fejezet nem haladt sehova. Nem azt mondom, hogy mindig haladni kell, de egy ilyen rész után úgy érzem, felesleges volt időt szánnom az elolvasására. Amióta Lore még a terápiára sem jár el és a gyilkos sem jelentkezik, sőt a fotózássa a fotózással sem történik semmi, kicsit, vagyis nagyon, egysíkú a történet, remélem, ezen mihamarabb változtatsz. 
  17. fejezet: Úgy fogalmaztál valamelyik válaszkommentedben, hogy ez egy töltelékrész, valójában pedig az előző négy is az volt, és remélem, hogy a következőben már tényleg nagyot alakítasz. Cuki volt ez a vásárlás, bár nem gondolom, hogy bárki megtette volna, hogy kiüríti a boltját dél körül, ami biztosan vásárlási idő. A bohócos sztoriból többet kihozhattál volna, mondjuk, megtudhattuk volna, mi is van közte és az intézeti bohóc között, hiszen nyilván nem csak úgy rászállt az összes, nyilván sok, intézeti csaj közül. Én sem voltam megelégedve a résszel, és értem, hogy most határidőhöz tartod magad, de hidd el, jobb lett volna még egy hetet várni és valami minőségibbet alkotni. 
   18. fejezet: Húúúúú... A rész közepén eszembe jutott valami, amit le akartam jegyezni, ha wordbe nem, akkor legalább papírra, de nem bírtam abbahagyni, szóval ez a gondolat most elveszett. Már a csillagnézős rész is nagyon romcsyhhka volt, na, jó, viccelek, romantikus volt, tetszett. De aztán ez a csók, hát hú, teljesen elbűvöltél, és bocsi, hogy most csak ennyit írok, de a kedvemtől függ, mennyi gondolat jön belőlem, ha valami nagyon jó – vagy irtózatosan sok gondolatot köhögök fel, vagy szóhoz sem jutok. Most a második eset van. 
10/7
Nem tagadom, vannak benne kiemelkedő részek, amiknél tényleg úgy érzem, hogy hű, le a kalappal, de ezenkívül unalmas, nincsenek benne olyan csavarok, amik miatt tényleg érdemes lenne olvasni (tudom, romantikus témájú, de ez nem zárja ki az izgalmat), kissé egysíkú – a Lore-Alex kapcsolaton kívül semmi nincs benne, oké, néha megjelenik Holly, és kavarja a kakit, vagy előkerül Drew, és viccelődik egy sort Alexszel, aztán mellé belép Amanda, hogy lássuk ő sem egy magányos farkas, aztán máskor megjelenik Alex anyja, hogy azért tudjuk, ő is létezik, meg néha szó esik egy gyilkosról, a fotózásról, a skizofréniáról, az intézetről, de ennyi, ezek nem tartós szálak, és nem mozgattad őket annyira, hogy nagyon érdekeljen –, és na... nem ragadott meg igazán.   

5. Stílus
   A fülszöveg megfogalmazása nem túl elegáns, ezzel kapcsolatban is azt érzem, hogy egy szabad tíz percben leültél, és írtad, ami jött. Oké, ne hidd, hogy én minden mondatomat megrágom, és órákat vacilállok, hogy melyik szót használjam, de egy fülszöveg lehetne ennél precízebb. Ez egyébként nem csak itt van így, szokszor érzek bizonyos részeket összecsapottnak. Vagyis nem. Nem ez a jó szó. Inkább olyan, mintha beszélnél, nem különösebben kidolgozott, nem művészi a megfogalmazás, hanem természetes. Viszont az írásban az a nagy kincs, hogy nem spontán kell jönnie, hanem igenis meg lehet tervezni, mit vetünk virtuális papírra, így lesz elegánsabb a szóhasználat, szebbek a metaforák, találóbbak a hasonlatok. Na, nálad ilyen nincs, simán el tudom képzelni, hogy szóban ugyanígy mondanád el. Ez jó, mert nem erőltetett, viszont túlzottan egyszerű
  Ráadásul a leghosszabb mondat, amit tizennyolc hosszú rész alatt láttam, másfél sor volt. Oké, tudom, ne szóljak be, mert én meg hajlamos vagyok tízsoros mondatokkal dobálózni (gondolom, feltűnt, ha nem, akkor majd fog). De ez rendkívül vontatottá teszi az olvasást, és, tudom, gonosz lesz, amit mondok, de nem tudom máshogy megfogalmazni, hogy ez gyerekes. Erre rásegít a nem igazán választékos kifejezésmód, és máris nem akkora élmény olvasni. Ami ezt az érzes erősíti az például ez: intett, hogy „jóveszekedésténléptem”. Ilyet tíz éves kor fölött nem igazán illik írni, mert brutálisan csúnya. Nemcsak a sok egybeírt szó, ami szinte értelmezhetetlenné teszi, hanem azt mutatja, hogy nem tudod ennél szebben kifejezni magad, márpedig ezt nem hinném. 
  A javadra tudom írni azt, hogy tényleg tudsz vicces lenni. Oké, nem annyira, hogy a földön gurultam, és órákig csak hahotáztam, de sok Lore-Alex-pillanatot megmosolyogtam, mert tényleg jók a beszólások.
10/3
Vérzik a szívem, hidd el, de sajnos nem tudok ennél többet adni. Alapjában véve a történet jó, de a stílus nem az igazi. Gyerekes. Igen, ez a legjobb szó.

6. Szöveg
   Leírások: A leírások alapjában véve szépek, de tényleg. Mesterien tudod leírni az emberek kinézetét, a környező tájat, minden finom apróságot megemlítesz, de nem veszel el a részletekben. Ez nagyon jó. A történet elején azt tapasztaltam, hogy nem igazán írod le Alex érzéseit és gondolatait – például, amikor először meglátta Lorenát, vagy amikor elhozta, ekkor olyan száraz, nyers volt az egész. Ráadásul Alex gondolatait is úgy jelenítetted meg, hogy sehogy. Mármint szinte semmi nem derült ki abból, hogy mi foglalkoztatja, olyan apróságokat írtál le, hogy nem bírná az orvosi szakmát, ami nem érdekli a megrágott csontot sem. A vége felé viszont ebbe is nagyon belejöttél, szárnyalt a lelkem az örömtől, amikor olvastam. De ekkor teljesen elhagytad például a ruhák leírását (például, amiket Lorena próbált, vagy a fürdőruháját, stb.), és a tájról is megfeledkeztél, gyakorlatilag teljesen megszüntetted a leírásokat, kivéve amikor Alex valami nagyon erőteljes érzelmet táplált. Beleestél abba a hibába, hogy a csillagtarkította eget és a naplementében fürdőző tavat nem a szavaiddal elevenítetted meg, hanem egy beszúrt képpel. NEM! Ez egy szörnyű hiba! Az viszont tetszik nagyon, hogy nem közölsz mindent rögtön, nem zúdítasz ránk sok infót egyszerre. 10/6 Az elején ez volt jó, a végén az. Ez most nagyon kettős.
   Párbeszédek: Nagyon tetszik Lorena tartózkodó és szeszélyes, illetve Alex viccelődő stílusa. Ebből nagyon cuki kis dialógusokat tudsz kihozni, amiket élmény olvasni. Viszont alapból az a jellemző, hogy ellep mindent a sok, üres, semmitmondó fecsegés. Tényleg, a párbeszédek nyolcvan százaléka nem lendíti előre a történetet, ráadásul valós tartalma sincs, olyan közhelyekről szól, mint például a kaja. 10/6 Ehhez van egy jó alapod – a szereplőid más-más stílusban szólalnak meg, és ez már fél siker, de ideje lenne, hogy többször folytassanak valódi, érdekes témájú beszélgetéseket.
20/12

7. Karakterek, kapcsolatok
  Alex: Nekem a kettő énje még mindig nem fér össze – más Lorenával és más amúgy. Értem én, hogy halálosan szerelmes a lányba, és akkor jobb ember az ő társaságában, de azt gondolom, hogy ez sehogy sem reális. Kezdjük azzal, milyen Lorenával: óvatos, figyelmes, érdeklődő, türelmes, és hihetetlenül finoman bánik vele. És amikor nem vele van, akkor lobbanékony, extrém módon tapintatlan és szókimondó. Azt gondolom, hogy voltak olyan szituációk, amikor Lore olyan szinten bosszantó volt, hogy simán neki eshetett volna, hiszen egy cséplőgép – felpofozta Drew-t, az ápolót, és még az intézeti bohócnak is nekiesett. Márpedig... nyilván velem van a baj, de ez a kettő nem fér össze. Ezenkívül amúgy tipikus férfi: perverz poénokkal dobálózik, sokat ad a külsőségekre, a felelősséget nemigem ismeri, mindig a saját feje után megy, és nem ismer határokat (vagy legalábbis nagyon durván feszegeti azokat). Mindezzel együtt teljesen szerethető, de ez nem változtat azon, mennyire kétdimenziós. Valahogy nem érzem úgy, hogy ismerném, márpedig az ő szemszögéből olvasok, és ennek nem így kéne lennie. Mármint, érted, nem tudom, mik a hobbijai (jó, tudom, fotós, de nem érzem úgy, hogy ez neki olyan hűdenagy szenvedély), pedig azért ez elég alapdolog lenne, szóval nekem ő nem lépett ki a lapok közül.  
   Lorena: Őt viszont imádom, imádom és imádom! Hihetetlen, hogy mennyire sokszínű, és mindig hű önmagához. Kemény lány, aki kiáll magáért, talpraesett, de egyszerre félénk, aki fél megnyílni, mert olyan sokat bántották, és épp ezért vagyok rá annyira kíváncsi. Mindig tud meglepetést okozni, és nagyon jó érzés fejezetről fejezetre azt olvasni, hogy egyre jobban kinyílik, egyre jobban ragaszkodik, és hú... nagyon szeretem, tényleg megkedveltem. 
  Lorena és Alex kapcsolata: Nem tagadom, tényleg nagyon cukik együtt, tök jól kiegészítik egymást, de... Essünk túl rajta, nem igazán van közös témájuk, és nem tudósítasz olyan dialógusokról, amiknél azt látnám, hogy igazán beleélik magukat, és igazán jól érzik magukat egymás mellett. Mert így miből áll a kapcsolatuk? Alex totál rá van izgulva Lorenára, ezért mindig vásárol neki, és állandóan bókokkal zúdítja el, a dicséreteket Lorena nagyon aranyosan reagálja le a kislányos makacsságával, és beszól a srácnak, aztán Alex néha faggatja a múltjáról, megnyílik, majd megint részeken keresztül csak arról papolnak, mit zabáljanak. Szerintem, ha igazi emberek lennének, és csak ilyen szóváltások zajlanának közöttük, akkor nagyon unnák egymást. 
  Drew és Alex kapcsolata: Ez viszont tök könnyed és laza, mindig cukkolják egymást, és felszabadító róluk olvasni. Azt hiszem, többet foglalkozhatnál ezzel a szállal, mert legalább vinne valami kis színt a sztoriba, meg mégiscsak, lakótársak, tuti, hogy néha kiruccannak együtt, és csapnak valami kanbulit, vagy csak otthon ülnek, és iszogatnak. Mert így Drew totál olyan szereplőnek tűnik, akinek semmi szerepe, nélküle is meglenne a sztori. Tudom, lehet, hogy hülyeségnek tűnik, hogy ennyit kattogok a mellékszereplőkön, de ők színesíthetik a sztori, például, ha Drew mesélne Amandáról Alexnek, akkor máris lenne a háttérben egy másik shippelhető páros, akiért izgulhatnának az olvasók. 
   Alex és az édesanyja kapcsolata: Még egy mellékszálat hozhattál volna a történetbe, ha nem hagyod a függöny mögött az anyát. Alexék napokat töltöttek nála, mégsem volt ott soha, nem kotnyeleskedett, nem beszélt rég nem látott fiacskájával, stb. Pedig hidd el, a családi kapcsolatok nagyot tudnak dobni egy blogon. 
10/5
Elnagyolt.

8. Helyesírás
   Alapjában véve nem gondolom rossznak a helyesírásod, de van benne néhány típushiba, amiket nem tudok szó nélkül hagyni (höh, én semmit nem tudok szó nélkül hagyni).
   Drewal – Nem vagyok egy nagy angolos, de azt azért tudom, hogy ezt drúnak kell ejteni (jaj, de szép így, fonetikusan leírva!). Tehát az utolsó betű néma marad. Ezesetben kötőjellel kell a toldalékot kapcsolni a magyar nyelv gyönyörű és egyszerű szabályai szerint. Drew-val.
   Belehetett küldeni – Az addig neked is megvan, hogy egybe írjuk a szót az igekötővel, amennyiben az van elől, és külön, ha hátul van. Na de, ez egy közbeékelődött helyzet, ha letagadod az állítást, máris a helyére ugrik, melyik igéhez tartozik – nem lehetett beküldeni. Tehát az eredeti szerkezetbe befurakodott egy harmadik ige, ebben az esetben pedig három szóba írjuk. Be lehetett küldeni.
  Viccel e – Az e kérdőszót mindig, minden esetben, még akkor is, ha a világ kifordul a négy sarkából, kötőjellel írjuk. Viccel-e.
  Ez nem vámpír volt – dünnyögtem, – ez valami sokkal rosszabb! – Először is hatalmas hála, hogy a párbeszédeket tényleg gondolatjellel írod, ami jóval hosszabb, mint a kötőjel. Nem is itt a probléma, hanem ott, hogy a vessző a vámpíros mondathoz kapcsolódik, ezért a gondolatjel másik felére kell.  Ez nem vámpír volt – dünnyögtem –, ez valami sokkal rosszabb!
  Se és sem – A se tiltószót felszólító módban használjuk: Ne igyál se bort, se sört! A semet pedig kijelentő módban: Sem bort, sem sört nem iszom. (Milyen alkesz vagyok már...)
   Nah – Kérdem én, mi a rézfarkú bagoly ez?! Mi az a h betű ott?! Chatelésben talán használjuk, de ilyen komolyabb írásban SOHA! Borzasztóan néz ez így ki, a magyar nyelv gyalázása...
  Kisebb hiba, hogy a hármas pont (...) után is kell szóköz. A másik apróság, hogy sokszor elhanyagolod a névelőket. 
10/8
Nem rossz ez, de van hova fejlődni.

9. Egyéb
   Amikor megtudtam, hogy a skizofréniáról fogsz írni, kellemes izgalom töltött el, bár egyben féltem is, hogyan fogod kezelni a témát. Nem volt vele baj, nem állítottad be valami nagyon tragikus dolognak, és nem szültél ellenszenvet a skizofrénekkel szemben, de azért megmutattad, milyen hátulütői vannak. Azt gondolom, hogy hozzá nem értőként egész jó kórképet alkottál, legalábbis nekem, hozzá nem értőnek tetszik. Van rajta mit finomítani, mert mindig lehet jobb. Elsősorban, gondolom, az interneten kutattál a témában, javaslom, hogy olvass el egy-két könyvet (ajánlom Nathan Filertől A zuhanás sokkját,  – könnyed, olvasmányos regény – és Benedek Istvántól az Aranyketrecet – ez viszont elég durva, de nagyon őszinte, és a skizofrénián kívül más betegségeket is bemutat). De amúgy szerintem így is nagyon kielégítő a kórképed.
   A fejezetek hosszával végig meg voltam elégedve, soha nem éreztem rövidnek, de nem szenvedtem attól sem, hogy milyen hosszúak.
   Az viszont felháborító, hogyan reagálsz a negatív véleményre (tényleg azt írtad egy embernek, aki nem dicsérte agyonna blogod, hogy dugja a fejét a segglyukába?!). Hidd el, én sem bírom a legjobban a kritikát (ezért olyan vicces, hogy ennyire osztom az észt), de attól még nem kell ennyire felkapni a vizet, és azt sem kell túlreagálni, ha valaki a "szar"-ra szavaz az oldalsávban, vagy pipál egy nem tetsziket, mert a népszerű blogoknak sok irigye van.
10/8

10. Összesen
   A design nem a legmegragadóbb, az ötlet viszont aránylag egyedi és érdekes, a cselekmény nem nyűgözött le, sokszor volt unalmas. A stílusod sem bilincselt le, eléggé kiforratlan, de azt hiszem, sok gyakorlással ez változni fog. Alapjában véve azt gondolom, nem vagy rossz író, hozd vissza a leírásaidat, mert tényleg szépen tudod átadni a körülményeket, a párbeszédeknek pedig adj értelmesebb témákat. A mellékszereplőket sem ártana néha elővenni, mert attól, hogy a főszál Alex és Lorena, lehetnek egyéb eseményei is a sztorinak, kialakulhatnak a háttérben kisebb drámák. A helyesírásoddal nincsen nagy baj, és ismétlem, tényleg dicséretes, ahogy a skizofréniáról írsz.
100/63
Ez egy nagyon gyenge négyes, vagyis négyeska, ahogy a töritanárom mondaná. Nem gondolom, hogy totálkáros a blogod, de van hova fejlődni, és látom benned a lehetőséget!