Elkészült rendelések - Danielle Cobbler

SZIASZTOK!

Néhány fejléccel, két design átalakítással és egy

meglepetéssel jöttem. Remélem, tetszeni

fognak nektek és a rendelőknek is.

Danielle Cobbler xx

xxx

***

xxx

Ennél csak a fejléc az én művem.
xxx

***

Elérkeztünk a meglepetés részhez. Felvettem, ahogyan
elkészítek egy fejlécet és kicsit felgyorsítottam.
Elég sokat bénáztam, ezt nézzétek nekem el.
 Ha tetszik a videó, iratkozzatok fel
a YT csatornámra: xxx
(ugye milyen cuki a csatorna fejlécem? ♥)

Interjú - Renee J.

~Csakegylány~

Summer'09

"Ashlyn Higgins vagyok. Igen, Paul Higgins, a One Direction menedzserének a lánya. Mindenki azt gondolja, hogy ebből kifolyólag én teljesen oda vagyok a fiúkért, de ez nem igaz. Sőt, szerintem a világon nincsen nagyobb utálójuk, mint én. Hogy miért? Mindent megtettem, hogy apa figyeljen rám, hogy büszke legyen rám. Egy zene suliba jártam, tudok gitározni, zongorázni és dobolni. A zene mellett a másik szenvedélyem a nyelvtanulás, nyelvvizsgám van franciából, németből és spanyolból plusz szín ötösre leérettségiztem, valahogy sikerült matekból, pedig ahhoz egyáltalán nem értek. Reméltem, hogy talán egy kicsit büszke lesz rám, de egy váll veregetést sem kaptam tőle és ez nagyon fáj. Anyukám két éve meghalt, azóta úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Legszívesebben már régen elköltöztem volna otthonról, mert májusban betöltöttem a 18 – at, csak a lassan három éves öcsém miatt nem teszem meg, meg különben is felesleges lenne, apa így is alig van itthon, volt már olyan is, hogy két hónapig nem láttam, mert állítólag a fiúkkal kellett lennie. Tudom, hogy őt is nagyon megviselte anya halála, talán az emlékekkel nem tud megbirkózni, amik itthon várják, de közben elhanyagolja a két gyerekét. Talán nekem márt nincs is olyan nagy szükségem a támogatására, de Adamnak, az öcsémnek van, így is elég neki, hogy anya nélkül kell felnőnie. Szóval, az indok nagyon egyszerű, amiért utálom azt az öt bájgúnárt: elvették tőlünk az apánkat.

[...] A kapcsolatunkhoz nem illett semmilyen közhely, nem voltunk ellentétek, amik vonzották volna egymást, és azt sem mondhatnám, hogy ma is úgy szeretjük egymást, mint az első pillanatban. Mindketten változtunk az elmúlt évek alatt. Az a rajongás már elmúlt, amit tinédzserekként éreztünk egymás iránt. Megismertük egymás hibáit, és azokkal együtt megtanultuk szeretni a másikat, én pedig úgy hiszem, hogy ez az oka annak a megmagyarázhatatlan, mély és őszinte szerelemnek, amit egymás iránt érzünk.Régebben sokszor a bizonytalanság és jövőtől való félelem tette tönkre a kapcsolatunkat, ahogy ez volt annak is az oka, amiért még annak idején Párizsban maradtam. Azóta végre sikerült megtanulnom, hogy nem kell mindig a holnaptól félni, nem kell attól tartani, hogy mi lehet a következő katasztrófa, ami majd megpróbál minket elválasztani. Többé már nem féltem. Tudtam, hogy nem jöhet olyan, ami el tudná szakítani a köztünk lévő tűzbiztos köteléket. Tárt karokkal vártam a holnapot, mert biztos voltam benne, hogy bármi is jön majd, nem fog ki rajtunk. Hiszen követtünk el hibákat, temérdek hibát, és követünk el még a mai napig is. Hiába nem voltunk tökéletesek, és hoztunk ezernyi rossz döntést, legnagyobb erényünk az volt, hogy tiszta szívből tudtuk szeretni egymást, és ez hozta meg számunkra a mi biztos happy endünket."

Elsősorban szeretnék gratulálni a két befejezett történetnek, amit magad mögött hagytál az elmúlt időszakban. Mi inspirált arra, hogy elkezd az írást?

Köszönöm szépen a dicséretet, ahogy a megtiszteltetést is, amiért felkértél erre az interjúra. 2012 nyarán ismerkedtem meg a One Direction nevű jól ismert bandával. Akkoriban sosem hallottam még a fanfictionökről, és először őszintén bevallom, butaságnak is tartottam őket, aztán persze egy idő után egymás után faltam a különböző történeteket, és képes voltam hajnalokig olvasni egyeseket. Ez a sok iromány az én fantáziámat is megmozgatta, elképzeltem milyen lenne a kedvenceimmel találkozni, vagy, hogy milyenek is lehetnek ők valójában. Végül pedig egyszerűen csak leírtam, ami a fejemben volt, olyan „lesz, ami lesz” alapon. Így kezdődött az egész.

Szüleid, barátaid tudják, hogy milyen tehetséges író vagy?

Köszönöm szépen. Nem igazán mondtam még el ezt a hobbimat senkinek sem. A legközelebbi barátaim tudják, hogy írok, de a blogomat semmilyen könyörgés árán sem mutatnám meg nekik. A családom előtt pedig egyszerűen titkolok és tagadok mindent.Egyedül az öcsém tud „írói karrieremről”, aki alattomosan meglesett mindent.

Mi az, ami szerinted megkülönbözteti a Summer'09 című történeted a többi fanficitiontól? 

Nem is tudom igazán. Reálisan látom, azt hiszem, a blogom, így tudom, hogy az eleje szörnyen sablonos és tele van hibákkal, nagyon látszik rajta, hogy egy kezdő írása. Én a blog írása közben nőttem fel úgy igazából, ami azt hiszem, a történten is nagyon jól meglátszik. Igyekeztem egy idő után felhozni komolyabb témákat a szerelem mellett, mint például egy alkalommal foglalkoztam a szegénységgel és éhezéssel, valamint kicsit beleszántottam a valódi boldogság fogalmába is, természetesen a történet keretein belül. Ezen kívül pedig igyekeztem kicsit a többi bloggertől különbözően megközelíteni egyes dolgokat.

Hetente friss fejezet került ki a blogra. Mindig volt ötleted, vagy néha előfordult, hogy se kedved, se időd nem volt az íráshoz? 

Ahogy egyre több fejezetek került ki, részről részre mindig megnövekedett a fejezetek oldalszáma, ami azért eléggé megnehezítette a pontos publikálást. Viszont sosem tettem volna meg, hogy nem hozom időben, amit megígértem, úgyhogy voltak bőven éjszakázások a hétvégi írás alatt. Az ötlettel általában nem volt baj, mert már jóval előbb kigondoltam a cselekményt, hogy ne legyen összecsapott és random történet. Az izgalmasabb, érzelmesebb részeknél mindig megvolt a kedv is, ami néha-néha azért elszállt, mikor egy-egy amolyan „összekötő” fejezetről volt szó, de akkor is mindig hajtott a gondolat, hogyha az olvasók ennyire jók hozzám, akkor én nem tehetem meg, hogy cserbenhagyom őket.

Előre tudtad, hogy két évadod szeretnél, vagy csak később tisztázódott le benned? 

Nem igazán emlékszem, hogy mit gondoltam két éve, és hogyan is volt ez pontosan. A fontosabb mozzanatok már biztosan a fejemben lehettek, a részletek pedig csak úgy közben tisztázódtak bennem, mikor végül eldöntöttem, hogy mit is akarok igazán ezzel a történettel.

Mennyire izgultál az olvasóid véleménye miatt? Szeretted volna, ha mindenkinek megfelel, ahogyan te a szálakat mozgatod, vagy inkább magadnak írtál? 

Mondhatnék bármit, de őszintén bevallom, hogy minden egyes alkalommal egy kis gyomorgörccsel olvastam el a kommentek. Persze mindig is tudtam, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit csinálok, és tudtam, hogy lesznek negatív visszajelzések, amik valóban bántottak, és sajnos néha nagyobb hatással voltak rám, mint a pozitívak. Azonban az olvasóim miatt sosem panaszkodhattam, és pár szebb szó mindig egyre jobban elfeledtette velem azt a rossz érzést. Persze az is előfordult, hogy pont az olvasók nem voltak egészen megelégedve egy-egy esemény kimenetele miatt, ilyenkor pedig csak próbáltam megbízni saját képzelőerőmben abban reménykedve, hogy talán pár fejezet után sikerült megértetnem mindenkivel, hogy miért is arrafelé csavartam a szálakat és számukra is kikerekedik egy kicsit a történet.

A történet végén az olvasóidra hagytad a baba nemét. A te képzeletedben fiú vagy lány születik? 

Őszintén bevallom, hogy erre a kérdésre mai napig sem tudom a választ. Sokáig gondolkodtam az utolsó rész írása közben a baba nemén, de mind a fiú, mind a lány mellett szóltak érvek és ellenérvek, így képtelen voltam dönteni, még a mai napig sem tudom, hogy melyik lett volna a jobb választás, ellentétben az olvasókkal, így inkább hagyom, hogy mindenki a számára jobban tetszőt képzelje el.

Megbántad, hogy a történet „Happy End”-del végződött, vagy nem is tudnál más befejezést elképzelni? 

Egyáltalán nem bántam meg, mert ennek a párosnak nem is tudtam volna mást elképzelni. Szörnyen sok rossz dolog történt velük, a kapcsolatuk nagyon sok mindent kiállt, szépen „megdolgoztak érte”, úgyhogy nyugodt szívvel adtam meg nekik azt a happy endet, ami azért mégiscsak az a nem minden rózsaszín, de azért boldog befejezés lett.

Miért választottad Ashlyn megformálójaként Pixie Lott énekesnőt? 

Abban az időben még nem ismertem Pixie-t, mint énekesnőt, viszont a fejemben már megvolt Ashlyn személyisége, szóval csak egy megfelelő arcot kellett keresnem a karakterhez, miközben semmi elképzelésem volt. Sokat nézelődtem mindenféle oldalakon, míg végül rábukkantam Pixie-re, és végül rá esett a választás főleg talán kissé furcsa, nem túl mindennapi stílusa miatt, ami az én elképzelt karakterem tulajdonságaihoz elég jól illett.

Honnan merítetted a legtöbb ötletet?

Nagyon változó volt, hogy honnan jött az ihlet. Azért a legtöbb minden csak puszta ábrándozás és kreativitás eredménye volt, viszont egyes jeleneteket dalok, esetleg inspiráló képek ihlettek, nagyon ritkán esetleg filmek, sorozatok. Ezek mellett pedig voltak saját tapasztalatok és ismerősöktől hallott történtek, amiket beleszőttem a történetbe. Ilyen volt például a Svájcban játszódó fejezet alapötlete, na, persze, egy kicsit felnagyítva a problémát.

Egy fejezet írása közben a dolgok végére jártál amolyan "kutató munka" szerűen?

Nagyon gyakran még órákat is azzal töltöttem, hogy az interneten kutattam, vagy például a betegségekkel foglalkozó részek írásakor alattomosan próbáltam a szüleimet kérdezgetni, persze csak hátulról, hogy ne sejtsenek meg semmit. Mindennek ellenére természetesen néha be-beugrottak kisebb-nagyobb hibák, amiket az én szemfüles olvasóimnak köszönhetően gyorsan sikerült is kijavítanom.

A saját fontossági sorrendedben az írás hányadik helyen áll? 

Egyelőre számomra a legfontosabb a tanulás, mert érettségi előtt állok, és nem mondhatnám, hogy a legkönnyebb pályát választottam magamnak. Ez mellett pedig ugyebár ott van a család meg a barátok, és valahol ezek után jön az írás egy jó hobbihoz méltóan.

Volt valaha olyan érzésed, hogyha máshogy alakítod bármelyik szereplő sorsát, sokkal jobb történetet zárhatsz le, vagy szerintem minden úgy tökéletes, ahogy van? 

Egyáltalán nem tartom a történetet tökéletesnek, messze áll attól. Ahogy már említettem, az eleje a blognak elég borzalmas, de máshol is bőven vannak hibák, mind a történet, a megfogalmazás és a helyesírás terén is. A Summer ’09-nal kapcsolatban legjobban talán azt sajnálom, hogy a mellékszálakat, mint például a Sarah-Niall páros kapcsolatát nem bontottam ki eléggé, ahogy Dorota és a kertész kapcsolata is egy idő után teljesen homályba borult. Gondolkodtam már azon is, hogy talán átírom legalább az első évadot, de végül inkább úgy döntöttem, hogy az új fejezetekbe, most pedig már az új blogomba fektetem bele minden energiámat.

Az új blogodat is ugyanakkora erőbedobással indítod, akár csak az azt megelőző kettőt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. A facebook csoportban már egy jó ideje fent van a blog prológusa, számításaim szerint legkésőbb január végén el is indult volna a történet, de különböző okok miatt a design elkészítésnél kisebb-nagyobb gondok adódtak, ami eléggé elkedvetlenített. Épp csak pár napja lett készen a blog, kezdeti csalódottság persze ezek után már teljesen megszűnt, és most már alig várom, hogy március 21.-én hivatalosan is megnyithassam új történetem kapuit.

Maradsz a bevált elemeknél, vagy valami teljesen mást várhatunk a következő történetedtől? 

Mindenféleképpen valami újat akartam, mikor kigondoltam ezt a történetet, ami már nem titok, hogy a Make it out Alive címre fog hallgatni. A facebook csoportban lévő prológus még egy kis javításra szorul, de azt hiszem, elég jól sejteti az alapötlet lényegét. A történet egészen más lesz, mint az eddigi kettő, amit írtam, és szerintem, más blogokhoz sem fog túlságosan hasonlítani, ami azért kicsit aggaszt engem a visszajelzéseket tekintve, de csoportban lévőknek azt hiszem, mondhatom, hogy tetszett az alaptörténet. Legalábbis nem nagyon panaszkodtak, így nagyon remélem, hogy a többieknek is elnyeri majd a tetszését. A blog nyitásáig nem szeretnék sokat elárulni, legyen annyi elég, hogy az előzőekhez képest most nem egy fanfiction, hanem egy AU történetet indítok, a rajongók örömére azonban újból Harry Styles főszereplésével. Érdekességképp pedig azt még megemlíteném, hogy a szereplőket és neveiket karácsony körül együtt választottuk ki az olvasókkal, és ezúttal is köszönöm nekik, hogy ilyen segítőkészek és lelkesek voltak. Nagyon reménykedem, hogy ez történetem is legalább olyan kedvelt lesz, mint a Summer ’09, hogy méltón zárhassam le vele „írói karrieremet”.

Inspirációk, illetve egy új fejezet LisBeth szemével

Ez a bejegyzés főként arról fog szólni, miként alkotok meg egy újabb fejezetet a saját blogomra, mit tartok inspirálónak, s mitől vagyok teljesen más, mint a legtöbb általam ismert blogger/bloggerina.

Őszinte leszek, még soha nem írtam ehhez hasonló cikket, de remélem, elnyeri a tetszéseteket. Az indok, hogy miért ez az első alkalom az az, hogy szerintem minden egyes embert más és más dolog inspirál az írásra.

Az írók, íróhölgyek, akiket jobban ismerek, általában mind tudják a történeteik legfőbb mozzanatait, eseményeit. Előre kidolgozott vázlat, terv szerint haladnak, mindössze kibővítik apróbb újdonságokkal, párbeszédekkel a történetet és máris kész egy rész. 

Én ennek teljesen az ellentéte vagyok. Soha sem tudom, hogy a következő részben mi fog történni, sőt még a legizgalmasabb részek is a fejezet megjelenítése előtti 5 percben jutnak az eszembe. Nincsen kidolgozott keret, ami szerint alakítani szoktam a dolgokat, ezért is van az, hogy nem tudok választ adni azokra a kérdésekre, mely a történetem elkövetkezendő eseményeiről szólnak.

De ennek fényében, mégis hogy jön az ihlet a következő fejezethez?

Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: leülök a laptopom elé és jobbnál jobb ötletek, események, fordulatok jutnak az eszembe. Sajnos, vagy nem sajnos, XXI. századi fiatal létemre csak Wordben tudok igazán jó fejezeteket írni, ha papír van előttem, nincs ihlet. Számtalanszor próbáltam már a jó öreg gépen nélkül részt kisajtolni magamból, de mindig feladtam fél óra töprengés, valamint egy mondat leírása után.

Nekem nincsenek különösebben inspirációs kellékeim, mint a zene vagy nem tudom (ki, amit használ), érzésből dolgozok, s ha van egy jó ötletem, de nem vagyok otthon, leírom a telefonomba, hogy biztos, ami biztos, meglegyen.

Tanácsok, tippek:

·         alakítsatok ki egy helyet, ahol mindig írtok

·         próbáljatok mindig egy napszakban alkotni (én folyton este írok)

·         zavaró tényezőket ki kell kizárni

·         sok embernek segít a zene, lehet nektek is, egy próbát igazán megér

Inspiráló képek:

Képforrások: 

daily-luxury

alyssamonette

weheartit

google

Titeket mi inspirál az írásra?:)

Lis

Elvihető fejlécek - Danielle Cobbler

SZIASZTOK!

Néhány hete nem volt netem és akkor készítettem pár fejlécet "csak úgy"

címen. A rendelésekkel lassacskán, de haladok, ne féljetek,

van rá esély, hogy még az idén megkapjátok őket. :D

Címet, szereplőt, akármit ki tudok cserélni,

csak dobjatok meg egy mail-lel.:)

Danielle Cobbler xx

Textúrák - Lexie

Hello!

Saját, általam készített textúrákat hoztam nektek, egy kommentért cserébe lehet őket vinni, csak, és kizárólag akkor, ha nem tüntetitek fel sajátotokként :)

Szép estét!

Lexie xx.

Kritikák - LisBeth

Halenka – Hős a sötétben

Kinézet és első benyomás a blogról:

Először is szeretném leszögezni, hogy mindaz, amit itt mondok, egyáltalán nem bántó szándékkal íródott, mindössze segítségedre próbálok majd lenni, hogyan tehetnéd szebbé a design-t.

Fogalmam sincs, a kép az fejléc vagy háttér, de szerintem túl nagy és egy kicsit életlen is. Azt tanácsolnám, hogy kérj egy olyan fejlécet, melyen a főszereplő látszik, illetve zavaró, hogy a blogod címe belelóg a fejezetébe. Ezáltal a fejezetcímet egyáltalán nem lehet elolvasni, bár ehhez a betűszín is hozzájárul.

A fülszöveget csak úgy tudtam elolvasni, hogy kimásoltam World-be, ide is annyi tanácsom lenne, hogy ne olyan színű legyen a betű, mint a fejléc vezetőszíne, mert így egymásba folynak. A leírás egyébként nagyon tetszik, pont annyira izgalmas, mint amennyire kell, kíváncsivá teszi a leendő olvasót.

A szereplők bemutatásánál személy szerint jobban rendszerezném az egészet, van olyan gif, amely középen van, de akar olyan is, ami balra van igazítva, valamint a méreteiket is egységesíteném, amit a bloggeren is meg tudsz valósítani.

A trailered jó lett, különösen tetszik, mert ezzel még egy picivel több információt tudtunk meg a blogról, egységessé teszik a fekete gifek, bevágások, minden rendben van vele.

Összességében: egy új fejléccel, s talán design-nal több olvasód lehetne. Tudom, hogy nem a kinézeten múlik, hogy milyen a történet, hiszen általában ezt nem is az író csinálja, de sajnos a mai világban a külcsín sem elengedhetetlen dolog.

Értékelés: 6/10

Történet:

Már az elején látszik, hogy hatalmas fantáziával áldott meg a sors, amit jól ki is használsz.

Nagyon jól fogalmazol, de néha már túlbonyolítod a dolgokat.

Ahogy haladtam a történetedben szemet szúrt, hogy szinte az összes mondatod 3-4 sort foglal el. Nem kell ilyen hosszan megfogalmazni a gondolataidat ahhoz, hogy jól élvezhető legyen az irományod, persze a tőmondatokat sem kell növelni. E kettő közötti egyensúlyt próbáld megkeresni, s megtartani.

A fejezetek szerkezete szerintem túltagolt, ami alatt azt értem, hogy túl sok sorközt használsz, ezáltal szétesnek az esetleges egybe tartozó részek is.

A történeted nagyon egyedi darab, melyet könnyen meg lehet szeretni, s szerintem nem csak azok fogják olvasni, akik a Harry Pottert szerették.

Külön tetszik, hogy nem kapcsolódik szervesen sem a könyvekhez, sem a filmekhez, így azok is érthetik, akik véletlen még nem ismerik a Harry Potter sorozatot.

A legtöbb fejezetet nyitott véggel hagyod, ami szuper, hiszen az olvasók a következő részig izgulhatnak a további történésekért.

Összességében: szinte tökéletes írásmódod van, ha elhagysz pár igenhosszú mondatot, akkor tökéletessé is válhat, egyedi történet, egy jó írópalántától.

Értékelés: 9/10

Összesen: 20/15

Daisy – There is no direction

Kinézet és első benyomás a blogról:

Annak ellenére, hogy a két kedvenc képem kapott helyet a fejléceden Zayn-ről, nem igazán nyerte el a tetszésemet. A fotók színvilága szerintem nem illik a blog lila vezetőárnyalatához, s számomra a textúrák sem tükrözik a design-t. Egyszóval, én a helyedben kérnék egy úgy fejlécet.

A design maga nagyon tetszik, teljes oda és vissza vagyok a fejezetek betűtípusáért! Gyönyörű a lila, bár én az oldalmodulok hátterét mégis fehérre változtatnám azért, mert elveszi az ember figyelmét a sok szín, s nem a történetre, hanem az egyéb dolgokra figyel.

Az ismertető szerintem úgy tökéletes, ahogy van, egy betűt sem változtatnék rajta, kivéve, hogy a kezdő „a”-t ugyanolyan színre állítanám, mint a szövegé.

Szerintem „Az alapokról” modult egy az egyben át lehetne tenni az információs dobozba, így egyel kevesebb zavaró tényező lenne oldalt.

Egy kis zárójeles megjegyzést tennék, hogy a „szereplők” oldalmodul a fejezetekhez irányít át, persze, ez csak figyelmetlenségből lehet, gondoltam, azért szólok. 

A karakterek képét személy szerint kisebbre venném, mert hatalmasak és szerintem szebb lenne, ha a nevük lila lenne, mint a fejezetcímek. Valamint feltűnt, hogy nincsen lány közöttük, amin meglepődtem, de persze nem lehetetlen.

Nem találtam trailer-t, ezért picit szomorú voltam, de érthető, hisz nem rég kezdted az oldalt.

Összességében: szép desgin, ami tökéletes lehetne egy kifinomultabb fejléccel. Az olvasót a kinézet mindenképpen megfogja, s marad, hogy belekukkantson a történetbe.

Értékelés: 9/10

Történet:

Már azelőtt elolvastam a prológusod, mielőtt nekikezdtem volna a kritika írásába. Minden Zayn Malik-os blogba belepillantok, még akkor is, ha nem tőlem kérik a véleményt.

Az első olvasásra is megfogott a bevezető, nemhogy másodikra! Teljesen életszerűen írod le az eseményeket, s az olvasó belefeledkezve falhatja a sorokat.

Ha a szóismétlésekre is picivel jobban odafigyelsz, akkor a nyelvtanod is teljesen makulátlan lesz.

Annyira átéreztem a helyzetet, amint Zayn a „terrorista” szót ízlelgette magában. Könnyek gyűltek a szemembe, csodálatosan érzékeltetted a lelki világát.

Egy prológus és egy fejezet után sajnos nem tudok mi mást mondani, minthogy személyemben egy újabb rendszeres olvasóval gazdagodtál.

Összességében: csodálatosnak induló történet, amely az eddigi tapasztalatok alapján kilép a sablonosságból.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/19

Suzy Clement – Susanna photography

Kinézet és első benyomás a blogról:

Mivel a te blogod fotókat mutat be, ezért a tartalmi résznél természetesen a képeket fogom figyelembe venni, de a kinézetnél nagyjából ugyanolyan szempontokon fogok végigmenni, mint az eddigi oldalaknál.

Fejléced nekem annyira nem tetszik, bár tükrözi az oldalad. A nemtetszést az váltotta ki, hogy szerintem túl sok a kék, minden ekörül forog. A textúrákat, vagy a képeke lehet, meghagytam volna saját színükben.

A menüpontot és sokkal, de sokkal lejjebb tenném, nálam belecsúszik a navbar-ba, de lehet, hogy csak az én gépem mutatja így.

Az információkat érdemes lenne kitenni az oldalsávba, mert úgy többen rátalálnának, és nem kellene még kattintgatni előtte, így a többi profilod látogatottsága is jobban nőne.

Összességében: számomra a menüpont volt a legzavaróbb, ezt megváltoztatnám, de ha nálad nem így néz ki, akkor nyilván erre nem kell sort keríteni. J

Értékelés: 10/8

Tartalom:

Szeretném már itt az elején leszögezni, hogy nem fotózok, soha nem fotóztam, és valószínűleg nem is fogok, tehát szakmai tudásom nincsen, csak azt tudom elmondani, amit egy utca embere gondolhat a fotóidról.

Szerintem a táj és a városképeid jobban sikerültek, mint az egy-egy részletet kiragadóak. Próbálj arra figyelni, hogy a részletesebb képeid is legyenek olyan élesek, mint a többi. Itt arra gondolok, hogy több képet is megnyitottam (pl.: a szemes, szöges) és homályosak voltak.

Továbbá a régebbi fotóidon láttam, hogy szerkesztetted, ami természetesen nem baj egy bizonyos fokig, de páron már eltúloztad (pl.: orchidea, húsvéti csirke dísz).

Ilyen még nem volt, de anyukám véleményét is kikértem a képeidről, s mindketten azt gondoljuk, hogy mindenképpen folytasd a fotózást, hiszen értesz hozzá, fejlődéssel még sikeres is lehetsz, ha komolyabban szeretnél majd foglalkozni vele.

Összességében: jó fotók egy műkedvelőtől és lehetsz még sokkal jobb is.

Értékelés: 10/8

Összesen: 20/16

További sok siker kívánok,

Lis

Folyamatos szerkesztőfelvétel!

SZIASZTOK!

Nem régiben vesztettük el Flower N. Boonie, illetve Faiht Sun szerkesztőtársunkat, ezért a blogunkon megcsappant a designerek, és a kritikaírók száma. Arra jutottunk, hogy ennek kiküszöbölése végett ismételten indítunk egy szerkesztőfelvételt, ám ezúttal a jelentkezés és a szerencsés bloggerek/bloggerinák kiválasztása merőben más lesz, ugyanis nem lesz határidőhöz kötve. A célunk ezzel, hogy tehetséges és a feladathoz felnőtt emberek közül válogathassunk és véletlenül se csússzunk le senkiről azért, mert nálunk éppen nem zajlik ehhez hasonló esemény. Fontos tudnivaló, hogy nem a jelentkezők közül a legjobbak mellett fogunk dönteni, hanem akik ténylegesen a legjobbak a választott kategóriájukban. A pályázók számára feladatokat raktunk össze, amikben igyekszünk kisebb és nagyobb akadályok elé állítani őket, hogy minden hibájukról és tehetségükről tudomást szerezhessünk, hogy aztán ez alapján el tudjuk határozni magunkat. De hogy melyek is ezek a kategóriák és mik a feladatok? Ha úgy gondolod, hogy van saját véleményed, amit szépen, érthetően meg tudsz fogalmazni, van benned segítő szándék a kezdő írók számára, akkor neked a cikk/kritika/interjú/ajánló-s részleg van fenntartva. Könnyedén kiigazodsz egy képszerkesztőprogramon, nem esel kétségbe, ha egy igényes, szép fejlécet kell készítened a blogodra, esetleg egy egész designt és szeretnél segíteni olyanokon, akinek nem adatott meg ez a tehetség? A blogunk fejléc/design/könyvborító részlegének pont rád van szüksége. De hogy ezt velünk is el tudd hitetni a lentebb leírt feladatok megoldására lesz szükséged.

Előfordulhat, hogy egyik kategóriába sem tudod besorolni magadat, de úgy érezd, hogy különleges adottságod van valami más terén? Ne félj levelet írni nekünk!

KÖVETELMÉNYEK:

• Legyen szabadidőd, és tudj foglalkozni a bloggal! (ne vállald el úgy a dolgokat, hogy tudod, nem lesz időd elkészíteni a rendeléseket)
• Legyél érett,  komolyan állj a dolgokhoz! Nem szeretnénk, ha elbohóckodnátok a feladatokat.
• Légy kreatív, legyenek saját, egyedi ötleteid, amiket meg is tudsz valósítani.
• Legyél közvetlen, barátságos, hogy könnyedén be tudj illeszkedni a már összeszokott csapatunkba. Nem kell félni tőlünk, nem harapunk. 
• Tudj csapatban dolgozni, ha esetleg úgy hozná a sors, hogy valamit nem egyedül kell megoldanod.
• Legyél önálló, ne futamodj meg az első akadály előtt, ami eléd gördül!

AMIKET AZ E-MAILBAN EMLÍTS MEG:

• Bemutatkozás - Avagy hány éves vagy, miért szeretnél közénk tartozni, mióta vagy tagja a bloggernek, mióta csinálod azt, amit. és stb...(amiket fontosnak találsz megemlíteni)
• Blogger profilodat.
• A korodat.
• Hogy melyik posztra jelentkezel.
• Hogy miért téged kéne választanunk.

FELADATOK

Szeretném leszögezni, hogy amelyik posztnak nincs külön feladata, akkor arra jelentkezni nem lehet. Tehát, ha valaki csak könyvajánlót és például interjút tud írni, az nem elég. Aki tud kritikát és cikket alkotni, az gondolom az előbbieket is összetudja hozni.

• KRITIKA/CIKK:

Írj egy blogspottal kapcsolatos, egyedi cikket, amiben kifejted a véleményedet, egy számodra fontos dologról! Ne legyen sablonos és túl rövid! 

Írj kritikát az általunk kiválasztott két blogról melyet emailben kapsz meg tőlünk! A kritika legyen lényegre törő és őszinte! Legalább 800 szó hosszúságú legyen (Nem arra gondolunk, hogy számoljátok meg szavanként, a wordben megtudjátok nézni pontosan)

• FEJLÉC

Kétféle feladatban is megmérethetitek magatokat. Elétek rakok egy rendelést, amilyet én is szoktam kapni, vannak akik bővebben kifejtik milyen képre lenne szükségük, de néha az is előfordul, hogy néhány mondat alapján kell elkészítenem

Nos, lássuk...

1. feladat

Kedves szerkesztő! 

Láttam a blogotokon a munkáidat, és meg kell mondanom, hogy gyönyörűek lettek, a szám is tátva maradt. Elhatároztam, hogy tőled rendelnék a saját blogomra is, gondolom nem fogom megbánni.

A fejlécemre Iga Wysocka kerüljön főszereplőként, valamint még Harry Stylest is szeretném látni a háttérben valahol, mivel ő a másik legfőbb szereplő a blogomban.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a blogomat leginkább a hideg, sötét színek jellemzik, ezek közül is inkább a sötétkék, illetve a kékeszöld. Örülnék, ha a fejléc is hidegséget, titokzatosságot tükrözne, nem csak a szín.

Rövid tartalom: Harrynek kiskorában volt egy barátnője, akivel rengeteg időt töltött. Mikor a kislány egy titkot akart neki megmutatni, baleset történt. Harry mindvégig azt hitte, hogy Emma halott, viszont egy napon visszatért a gimnáziumba, kitörölt emlékekkel. Sokáig tartott kideríteni, milyen borzalmas dolgot műveltek a lánnyal.

A blogom címe: Forgotten Moments

A fejlécen mindenképp legyen egy sötét erdő, ami félelmet idéz elő.

Előre is nagyon szépen köszönöm, ha elkészíted! :)

2. feladat

Szia! Egy fejlécet szeretnék a blogomra
A főszereplő: Lua P
Színvilágnak pedig a halvány rózsaszínt képzeltem el.
Blog címe: The dreams never come true
Kössz!

• DESIGN

Ha a design részlegre is jelentkezel, akkor a fent említett fejlécekhez(magad választod, hogy melyiket szeretnéd) kell elkészítened a blog külsejét, amit majd linkelsz nekünk az e-mailedben.

1. feladat

Természetesen a design színeit is ugyanúgy képzeltem el, akár a fejlécét. A lényeg, hogy kicsit legyen változatos, mert nem szeretem az egyhangúságot.

Szeretném, ha kitennéd ezeket a modulokat: Oldalak, Chat, Cserék, Információk, A történet, Feliratkozók, Blogarchívum. A sorrendet rád bízom, mivel amit én csinálok, abba mindig belekötnek, szóval te tudod mi mennyire fontos.

Legyen középre igazítva a modul és a bejegyzéscím. Valami új kurzort s betehetsz, ami legjobb esetben egy háromszöget ábrázol, vagy valami kis nyilacska. Nagy kérés lenne ha az "A történet" modult, valamint a Chatet és az információkat valami egyedi szövegdobozba tennéd? Illetve a menüt is valami szép, nem túl unalmas dolognak képzeltem el. Tehát nem olyat, ami minden második blogon van. A többit rád bízom, a lényeg, hogy szép legyen az összhang. 

2. Feladat

A lényeg, hogy minden összhangban legyen. Bízom benned, az összes designod, amit láttam tetszett, ezért nem félek az eredménytől. Tedd ki a modulokat, amiket fontosnak tartasz. Használj sok kódot, ami egyedivé teszi.

A bejegyzés hosszúságától nem kell megijedni!

Várjuk a leveleiteket,

DTD csapata

Kritikák - LisBeth

Isobel A. Gross – Roxfort – Zöld oroszlán

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: vegyes érzéseim támadtak, amikor először rápillantottam, tetszik is, meg nem is. Számomra az egész egy kicsit túl zsúfolt, bár a karakterek jól vannak kivágva, ezért is nem tudom, hogy viszonyulok a fejlécedhez. A sok képből párat szívem szerint kivennék, többek között a Roxfort képét, mely Harry és Draco feje között (fején) van. A Roxfort címét sem oda tenném, ahol van, hanem a jobb alsósarokba, mert ott nincs igazán semmi, valamint két olyan idézetet választottam volna, ami jobban illik a fejléchez.

A történet leírása, a „Roxfort” nagyon tetszett. Egy kicsit zavaró volt, hogy az „akit nem nevezünk nevén” mind nagybetűvel van írva, hiszen ez nem név. Tudom, hogy nyomatékosítani szeretted volna a kihívás szót, de ez már sok.

Talán így jobb lenne:

Kihívás a Teszlek Süvegnek, Dumbledore-nak, a barátainak, az ellenségeinek, továbbá Draco Malfoy számára is kihívás volt.

A trailer minden egyes mozzanatát imádtam, kivéve a zenét. A helyedben a filmből választottam volna egyet, hiszen nem csak a karaktereket vetted át, hanem a történet egyes eseményeit is. Egyébként profi munka, ha eddig valaki nem lett kíváncsi, ezek után biztosan az lesz.

A „Tekergők térképe”-t a trailer fölé tenném és a feliratkozókat, a „Varázsló-boszorkányok”-at pedig a „Bagolyposta” alá, míg a „Roxfort története”-t az „Aktuális történet” alá. Ez csak egy puszta tanács, mert számomra így következne a logikai, illetve a fontossági sorrend, persze ez egyénenként változik.

A könyvborítód egyenesen a kedvencem az egész oldaladról. Szerintem minden tökéletes rajta, semmin sem változtatnék. A figurák pontosan lettek kivágva, úgy jó borító, ahogy van.

Összességében: jól megformált kinézettel rendelkező blog, aki rátéved, biztos vet egy pillantást a történetre is, ezt a rengeteg rendszeres olvasód is mutatja, amihez gratulálok.

Értékelés: 9/10

Történet:

Őszintén szólva már nagyon vártam, hogy a te blogod következhessen. Furdalt a kíváncsiság, mit tudsz a Harry Potter regényekből kihozni, főleg, hogy régebben én is nagy rajongójuk voltam.

Prológusban különösen tetszett, hogy nagyvonalakban a fejezet végén felvázoltad, illetve Harry, hogy miken ment keresztül az elmúlt években, mert így egy olyan ember is tudja olvasni a kis írásodat, aki nem látta és nem is tudja, miről szólnak a könyvek vagy a filmek.

Mivel elég rövidke a blogod még, nem tudok sok mindent írni róla, de kaptál egy újabb rendszeres olvasót személyemben.

Eddig nagyon tetszik minden. Az írásmódod magával ragadó és olvastatja magát az emberrel. Nyelvtanhiba egyáltalán nincsen, ahogy szóismétlést sem találtam.

Összességében: egy csodálatos történetnek ígérkező blog, egyedi háttértörténettel.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/19

Leah Hope Eastbrook – Álomtól aranyig

Kinézet és első benyomás a blogról:

Fejléc: első szó, ami eszembe jutott róla: profi munka. Az egész csodálatosan van megcsinálva, ámbár én egy másik képet kerestem volna Alison-ról, szerintem elég előnytelen kép, s egy mosolygósabb róla is jobb képet festene. Továbbá a gif-et, amely nagyon-nagyon különlegessé teszi az egészet, teljesen jobbra, a sarokba, tettem volna.

Trailer: a zene nagyon megfogott, ott emelkedett a hang, ahol éppen ugrottak a jégen, kiváló munka. Azonban zavaró volt, hogy a történetleírásodat tetted bele majdnem egy az egyben a kisfilmbe, így semmi újat nem tudunk meg.

A történetleírás teljes mértékben megfogja az embert, egy-két szóismétléstől eltekintve ez is remek munka. Szerintem pont ilyennek kell lennie egy leírásnak, ahol kérdésekkel zárod le a végét.

Tetszik, hogy a szereplőknél egységesek a képek, összeszedettséget tükröz. A nevük betűtípusa mennyeien szép! Rengeteg szereplőd van, fogalmam sincs, hogy tudják az olvasóid követni, de biztos ügyesen lavíroznak az emberek között.

Egyedi megoldás, hogy a helyszíneket is bemutatod egy-egy képpel karöltve, ez nagyon jó ötlet.

Összességében: kellemes a blogodra ránézni, bár egy kevésbé mozgalmasabb háttérrel szebb összhangot nyújtana az oldalad.

Értékelés: 10/9

Történet:

Először is az első pár mondat után a gondolataim, hogy jól fogalmazol és, hogy rettentően jó ötlet volt kilinkelni a mozdulatokat, ugrásokat, hiszen, aki nem ért a korcsolyához ilyen mélyen, mint jómagam, annak fogalma sem lenne arról, hogy mit is jelent a tripla axel.

Van pár esemény, melyet túl részletesen leírsz, így nem csak te, hanem mi, az olvasók is, beleveszünkk az apróságokba, és vannak olyan részek, amit alig mutatsz be. Próbálj meg egyensúlyt teremteni, s mindent leírni nem túl hosszan, de nem is röviden.

Pont olyan történetet kaptam, amilyenre számítottam: egy gondosan kidolgozottat, szívvel lélekkel összetettet.

Szóismétléseket csak elvétve találtam, ami a bétádnak is köszönhető.

Ne haragudj a rövidke kritika miatt, de a jót nem tudom még jobban dicsérni. :)

Összességében: jól megfogalmazott blog egy műkorcsolyázó szemszögéből.

Értékelés: 10/10

Összesen: 20/19

További sikeres blogírást kívánok mindkettőtöknek,

Lis